– Nálunk jól működik a heti meeting, mindenki elégedett vele, mindent meg tudunk beszélni és még az időt is tartjuk.

– Honnan tudod, hogy mindenki elégedett?

– Még nem mondták, hogy változtassunk. Minden projektet végigbeszélünk és ahol szerintem mást kellene csinálni, ott ezt tisztázom velük és ha valamit nem tudnak, akkor segítek. Így egymástól is tanulnak.

– Kérdezted már tőlük, hogy változtatnának-e valamit?

– Nem. Érzem, hogy ez így jó. Ha nem lenne jó, akkor jeleznének az antennáim.

– Milyen jelekből fogod tudni, hogy már nem olyan jó és hasznos számukra a heti meetingetek szokásos formája?

– Gondolom, majd szólnak.”

A kör bezárult.

Lehet, hogy ez esetben valóban egy olyan heti meetingről van szó, ami mindenki számára maximálisan eredményes. De a félelem, kétség nagy úr! Fejben eldönthetjük, hogy minden rendben és ezzel a megnyugtató langyos elégedettséggel működtethetjük a rendszert, egészen addig, amíg végül el nem kezd feszíteni a „valami mégsem stimmel”, „valami hiányzik, de nem tudom megfogalmazni mi” érzése.

Ez azonban így nem kapcsolódás, hanem ez egy becsapós játék. Együtt játszuk azt, hogy elégedettek és egy „jól működés” részei vagyunk. A valós kapcsolódás az lenne, ha nem egyedül döntenénk, könyvelnénk el megbeszéléseink minőségét, hanem helyette folyamatos visszacsatolásként, bevonva kollégáinkat visszajelzést kérnénk és mérlegelnénk!

Neked sincsen sokszor kedved belemenni ilyen kérdésekbe, beszélgetésekbe? Nem tudod, hogy milyen jelek mutatják egyértelműen, hogy tévedhetsz az értekezleteid minőségét illetően? Íme egy egyszerű, gondolatébresztő felsorolás (a teljesség igénye nélkül), ami felébresztheti benned a cselekvő énedet!

Ha az alábbi néhány eset ismerős, vagy akár gyakran megesik veled, akkor ideje kezedbe venni az értekezletvezetői kisokosodat!

1. Együtt toleráljátok a késést, mert „nem is lehetséges ez másként”.
2. Vannak, akik előjogokat élveznek: különböző ürügyekkel távolmaradhatnak, hogy az irodájukban dolgozzanak, mert „egy kiemelt projekt csak rajtuk múlik”.
3. Vannak, akiknek a témái mindig fontosabbak, és olyanok akiké mindig kevésbé.
4. Nincs konfrontáció az értekezleten, csak azon kívül és a megoldáshoz mindig kellesz.
5. A döntéseid két meeting között születnek mindenkit érintő kérdésekben.
6. Saját gyengeségeiteken udvariasan nevetgéltek: „nos, valóban nem erősségünk a vevőtalálkozók megszervezése” vagy „nem is mi lennénk, ha nem csúszott volna be valami baki”.
7. Beszélgetés, prezentáció, vita közben többen üzeneteket írnak, leveleznek.
8. Sok a tabu téma, amiket illedelmesen kikerültök és csak a kisebb társaságban beszéltek róla.
9. Gyakran mondjátok, hogy a hallgatás beleegyezés.
10. Az értekezlet végén visszamentek dolgozni.

Azért ne rémülj meg és ne fogd a fejed! Mert ettől még a csoportod és te lehettek egy igazán összeszokott és jól teljesítő csapat, ahol a tagok, szeretik és tisztelik egymást, együttműködőek és számíthatnak egymásra. Gyakran előfordul a jó csoportok esetében is, hogy időről-időre az értekezletek nem adják, henem elnyelik az energiát és visszafogják a csapatot abban, hogy az maximálisan elérje, amire képes.

A te lélekJELENLÉTeden is múlik, hogy felismered-e a jeleket és elég BÁTOR vagy-e hozzá, hogy bevesd legnagyobb fegyveredet, a FELKÉSZÜLTSÉGedet! Apró dolgokról beszélünk. Olyanokról, melyek kivétel nélkül hatóerőt pumpálnak a csoportmunkába!

Élj vele és legyen ÉLMÉNY az értekezleted!

Hegyi Nóra